Á-standan

Menurut Kamus Old English:

á-standan

Add: I. of position, to stand :-- Ðe aldormon ðe fore ongaegn ástód centurio qui ex adverso stabat, Mk. L. 15, 39. Árás ástód surgens stetit, Lk. L. 6, 8, 17: 24, 36. Án ástód unus adsistens, Jn. L. R. 18, 22. II. of motion, to stand up, arise, (1) denoting simply change of position :-- Se cyning gebígedum cneówum gebæd ... Hé ástód ðá, Hml. Th. ii. 578, 23. Hé bæd ðá weras þæt hí ástódon and heora sealmas sungon, 96, 35. Hí ealle ástódon þe ǽr lágon, Hml. S. 10, 21. Uton ástandan exsurgamus, R. Ben. 2, 4. Up ástandan emersisse, An. Ox. 4784. (2) implying intention to act :-- Ðá ástódon sume and woldon his láre oferswíðan, Hml. Th. i. 44, 24. III. to stand, continue, (1) not to be overturned, destroyed :-- Eall þára ástynt þe on ðé gewunat, Shrn. 166, 25. Seó studu gesund ástód and áwunode posta tuta remansit, Bd. 3, 10; Sch. 234, 16. Ðǽre ástandendan þrynesse, Angl. xi. 97, 8. (2) to persist, continue to act :-- Ꝥ hé on gebedum ástóde and áwunode quia in orationibus persteterit, Bd. 3, 12; Sch. 245, 4. IV. to stand, support, endure :-- Swá líðne lǽcedóm swá se týdra líchoma mæge ástandan, Past. 455, 31. V. to stand, stop (intrans.) :-- Ástód ðió flównis blódes stetit fluxus sanguinis, Lk. R. L. 8, 44. [Þisne lǽcecræft mann sceal dón manne ꝥ swýþe spíwaþ gif wullaþ þat hit ástonden, Lch. iii. 132, 16.] [Goth. us-standan to stand up: O. Sax. á-standan: O. H. Ger. ar-standan surgere, exsurgere.] a-standan