Róf

Secondo il Dizionario dell'Inglese Antico:

róf

adj. Valiant, stout, strong (used only in poetry) :-- Róf oretta, heard under helme (Beowulf), Beo. Th. 5070; B. 2538. Róf rúnwita (Guthlac), Exon. Th. 167, 30; Gú. 1068. Wís hæleþ, maga móde róf, Andr. Kmbl. 1249; An. 625. Ánrǽd oretta, maga móde róf, 1967; An. 986. Árás ðá mægene róf, 2936; An. 1471 : 3348; An. 1678. Dǽdum róf, æþeling ánhýdig, Beo. Th. 5326; B. 2666. Ðeáh hé (Grendel) róf síe níþgeweorca, 1369; B. 682. Rófne randwígan restan lyste, 3590; B. 1793. Fýrdraca rǽsde on ðone rófan, 5373; B. 2690. Hæleþas heardmóde, rófe rincas (the fallen angels), Cd. Th. 19, 4; Gen. 286. Ðæt wǽron mǽre men (the apostles), frome folctogan and fyrdhwate, rófe rincas, Andr. Kmbl. 17; An. 9. Rincas wǽron rófe, randas wǽron forþ fromlíce, Cd. Th. 19, 4; Gen. 2049. Ic on morgen gefrægn módes rófan hebban herebýman, 183, 28; Exod. 98. [O. Sax. róf (ruob).]

Parole correlate: æsc-, beadu-, cwyld-, cyne-, dǽd-, ellen-, gúþ-, hand-, heaþo-, hete-, hyge-, mægen-, mód-, mund-, sǽ-, sige-, un-camp-, þræc-róf. -rof,rof