Wól

Secondo il Dizionario dell'Inglese Antico:

es;

wól

m. : e; f. Pest, pestilence, plague, murrain :-- Ádlle and wóle luem, Wrt. Voc. ii. 53, 3. (l) in a physical sense in reference to men or animals :-- Wó1 (pestis) wæs æfter fyligende, Bd. i. 13; S. 482, 6. Mycel wól and grim acerba pestis, l, 14; S. 482, 29. Ðætte nó mid hjm getió mé wól (mortalitas) ðyses geáres, Lchdm. i. lxviii, 3 : 330, I. Ǽr ðæm ðe seó wól geendod wǽre cessatum a mortibus nan est, Ors. 2, 4; Swt. 70, 12. Seó monigfealdeste wól pestilentia gravis, praecipue mulieres pecudesque corripiens, 4, i; Swt. 158, 17. On ða tíd ðæs miclan wóles and moncwylde ðe Breotona eálond mid mycle wóle forhergode tempore mortalitatis quae Brillaniam lata strage vastavit, Bd. 3, 13; S. 538, 15: 3, 23; S. 555, 9. His hýd is brýce eallum fiþerfétum nýtenum wið wóles gewinne on tó ðónne, Lchdm. i. 330, 4. Ǽlcum fiþerfétum neáte ðe on wóle winne, 328, 13. For ðæm wóle (pestis) ðe on ðæt lond becom, Ors. 1, 5; Swt. 34, 15. (2) figurative :-- Hwelc is wyrsa wól oððe ǽngum men máre daru ðonne hé hæbbe on his geférrǽdenne feónd on freóndes anlícnesse? quae pestis efficacior adnocendum, quam familiaris inimicusf Bt. 29, 2 ; Fox 106, 13. Wól lues, Bd. I. 14; S. 482, 23. Ðæs Pelagianiscan wóles (pestis), I. 21; S. 485, 5. On wóles setle in cathedra pestilentiae, Past. 56; Swt. 435, 21. Wóle, Anglia xiii. 33, 146. Fram ðysses gemetes wóle (labe; the heresy of Eutyches) clǽne, Bd. 4, 17; S. 585, 12. Wénst ðú ðe ic nyte ðone wól ðínre gedréfednesse (perturbationum morbum), Bt. 5, 3 ; Fox 12, 17. Ic ðone wól (witchcraft) eów forbeóde, Homl. Skt. i. 17, 72. [O. Sax. wól: O. H. Ger. wól clades, strages.] wol