Tó-standan

Menurut Kamus Old English:

tó-standan

p. -stód ; pp. -standen. I. to stand apart, be distant ; fig. to differ, be different :-- Swé micel tóstondeþ eástdael from westdaele quantum distal orient ab occasu. Ps. Surt. 102, 12. Tóstent, Blickl. Gl. Hú micel tóstent seó godspellíce sóðfæstnyss fram sceade dære ealdan ǽ, Homl. Th. ii. 70, 29. Tóstænt differt, Wrt. Voc. ii. 140, 13. Tóstent discrepat, 141, 25: dispartire. Tóstandaþ distent, i. separent, 24. Tó-standendum mægna distantes vires, i. discordes, 26. II. to stand aloof, not to be forthcoming :-- Be ðon ðe mon wíf bycgge, and ðonne sió gift tóstande. Gif mon wíf gebycgge, and sió gyft forð ne cume, L. In. 31; Th. i. 122, 3-6. to-standan