Á-blinnan

According to the Old English Dictionary:

.

á-blinnan

Add :-- Ne áblinnaþ non desistunt, Wrt. Voc. ii. 59, 51. Áblinnende desistens, áblon desistit, 25, 44, 45. Áblunnan desierant, 26, 6. (1) of persons, (a) absolute, to cease, leave off, stop :-- Ic áblinne cessam, i. desistam, Wrt. Voc. ii. 131, 5. Tó hwan áblinnest ðú? Bl. H. 189, 2. Ne áblinð non cessabit, Kent. Gl. 799: 961. Hé for ðæs weges earfoðnysse ne áblan, ac feor gewát, Hml. S. 30, 36, Clypa, ne áblin ðú, Hml. A. 138, 9. Ǽfre syngiende and nǽfre áblinnende, Nar. 47, 13. (b) with gen. :-- Se ðe nǽbre ne áblinð ungestæððignesse cui carnis petulantia sine cessatione dominatur, Past. 71, 3. Hé nǽfre gódes weorces ne áblon, Bl. H. 227, 6. (c) with an infin. :-- Hé beheóld ðone heorot, and áblan his ǽhtan, Hml. S. 30, 39. (d) with a clause :-- Ne áblinnan wé ðæt wé Gode cwémon, Bl. H. 47, 10. (e) with a prep. :-- On ðám seofoðan dæge áblan Drihten fram ǽlcum weorce, Wlfst. 210, 25. Monige men nellaþ áblinnan from heora unrihtum gestreónum, Bl. H. 25, 5. (2) of things, to cease, stop, fail, come to an end :-- Ðæt leóht on nánre tíde ne áblinneþ, Bl. H. 21, 16. Se rén áblon, Ors. 4, 10; S. 194, 19. Seó scadu áblann umbra cessavit, An. Ox. 40, 15. On ungyldan ðá nǽfre áblunnon, Chr. 1097; P. 234, 4. Rénas ðe ealles geáres ne áblunnon, 1098; P. 234, 30. Áblinnendum sæpe cessante (deficiente) succo. Hpt. Gl. 419, 71. Æfter áblunnenre éhtnysse, Hml. Th. i. 544, 9.

Related words: un-áblinnende, -áblinnendlíc. a-blinnan