Á-brecan

According to the Old English Dictionary:

á-brecan

Add; I. trans, (1) to break up, break to pieces, destroy the connexion between the parts of an object :-- Hié bánhringas ábrecan þóhton, An. 150. Ðæt his byrne ábrocen wǽre, Fin. 44. Báncofa ábrocen weorðeþ, Vy. 35 : Gú. 1341. Ábrocen land broken ground; anfractus, Wrt. Voc. i. 55, 12. Gif sceáp sý ábrocen (have the skin broken by disease) . . . geót in ðæt ábrocene sceáp, Lch. iii. 56, 15. Up ábrecende rumpente (of a chain), Hpt. Gl. 522, 3. (1 a) to break down a wall :-- Hié ðone weall ábrǽcon perfractis marts, Ors. 3, 9 ; S. 134, 22. Hé hét ábrecan ðone weall, ðeáh ðe hé brád wǽre, Hml. S. 25, 448. (1 b) to break off, separate forcibly :-- Ðá ábræc ðæt mægden ðæt gold of ðǽm godgeldum. Shrn. 106, 3. (1 c) to destroy a person :-- Ábrocene burhweardas, Exod. 39. (1 d) to break, violate :-- Heó Godes bebodu ábrac, Bl. H. 5, 25. Nis áléfed ðis fæsten tó ábrecan[n]e, Wlfst. 285, 13. Hié frið ábrocen hæfdon violatores pads, Ors. 4, 7 ; S. 182, 9. Hié Godes hæfdon bodscipe ábrocen, Gen. 783. (2) to take by storm, io storm a place :-- Sé ðe fæste burg ábrycð expugnator urbium, Past. 218, 17. Mon his geweorc ábræc, Chr. 894; P. 87, 3. Hí ábrǽcon án geweorc, 893; P. 84, 11. Gotan ábrǽcon Rómeburg, 409; P. 10, 12 : Bt. 1; F. 2, 3. Ǽr hé helwara burg ábrǽce, Rä. 56, 7. Ábrecan expugnare, Ors. 3, 9; S. 132, 12 : capere, Bd. 3, 16; S. 542, 20: Chr. 921; P. 101, 8. Wæs Rómaburh ábrocen fram Gotum fracta est Roma a Gotnis, Bd. l, 11; 8. 480, 12: Met. 1. 18: Chr. 1003; P. 135, 5. II intrans. To break out, forth, away, &c. :-- Hit ábricð út on ídle ofersprǽce, Past. 277, ii. Erumpunt procedunt up ábrecaþ, Wrt. Voc. ii. 144, 7. Hé ábræc intó ðám búre, Ap. Th. I. 18. Hannibal ábræc mid gefeohte ofer ðá beorgas . , . oþ hé com tó Alpis and ðǽr eác ofer ábræc, Ors. 4, 8; S. 186, 13-16. Up ábrǽcon ebulliebant, Hpt. Gl. 488, ii: exundaverunt, 499, 47. Up ábrýcan erumperunt, Kent. Gl. 45. Oð ðæt seó eá eft up ábrece. Lch. iii. 254, 3. Seó fæstnung ne geþafaþ ðæt hí ǽfre út ábrecon, Hml. Th. i. 332, 21. Sé ðe nolde of ðǽre róde ábrecan, sé árás of. íǽre byrgene. Máre wundor wæs ðæt hé of deáðe árás, ðonne hé cucu of ðǽre róde ábrǽce, 226, 13-15. [O. H. Ger. ar-brechan effringere, dis-, e-rumpere. Cf. Goth. us-bruknan to be broken off] a-brecan