Hálgung

According to the Old English Dictionary:

hálgung

Add: I. consecration. II :-- Ne sind ealle cyricean ná gelícre mǽðe weoruldlíce wurðscipes wyrðe, þeáh hig godcundlíce hálgunge habban gelíce, Ll. Th. i. 360, 17. I a. consecration of a person to an office. v. hálgian ; II a :-- Hér forðférde bisceop Aðelwold, and seó hálgung þæs æfterfilgendon bisceopes . . . wæs xiii. Kt. UNCERTAIN Noú, UNCERTAIN Chr. 984; P. 124, 3. Þǽr wǽron æt his hálgunge twégen ercebisceopas, 979; P. 122, 23. I b. blessing that imparts special virtue. v. hálgian; II b :-- Hálgunge gecrístnad exorcismi catacizatus (ecclesiastico exorcismo catechizatus, Ald. 57, 24), Wrt. Voc. ii. 84, 55 : 31, 12. Ná béte nán man ꝥ fýr (the fire at the ordeal) ná længe þonne man þá hálgunge onginne, Ll. Th. i. 226, 26. I b β. consecration of the Eucharistic elements, v. hálgian ; II b β :-- Micel is seó hálsung and mǽre is seó hálgung þe deófla áfyrsað . . . swá oft swá man fullað oþþe húsel hálgað, Ll. Th. i. 360, 32. II. hallowing, holding in honour as holy. v. hálgian; III :-- Seó hálgung þæs mǽran naman Godes ongann ús mannum þá þá Críst wearð geflǽschamed ; ac seó ylce hálgung wunað on écnysse, for ðan ðe wé on ðám écan lífe bletsiað and herigað ǽfre Godes naman, Hml. Th. i. 270, 20 -- 23. v. ciric-, crism-, fant-, ge-, getimber-, healh-(?), húsel-, sealt-, templ-, wæter-hálgung. halgung

Related words: hálgian;