Íren
Bosworth & Toller Anglo-Saxon Old English Dictionary - íren
According to the Old English Dictionary:
es;
- íren
- n. Iron, an iron weapon [cf. use of steel in modern English], a sword, blade :-- Ðæt swurd, drihtlic íren, Beo. Th. 1788; B. 892. Gif ðæt gegangeþ ðæt ádl oððe íren nimeþ ealdor ðínne if it come to pass, that disease or sword take off thy prince, 3700; B.1848. Mé sceal wǽpen niman, ord and íren, Byrht. Th. 139, 12. Áres and írenes æris et ferri, Bd. 1, I ; S. 473, 23, note. Heardes írenes grindlas gratings of hard iron, Cd. 19 ; Th. 24, 25; Gen. 383. Ðeáh hé wǽre mid írne ymbfangen, 224; Th. 297, 15; Sat. 513. Héht his sweord niman, leóflíc íren, Beo. Th. 3622; B. 1809. His sweord, írena cyst, 1350; B. 673 : 1609; B. 802. Bite írena, 4511; B. 2259. Íren ecgheard, Andr. Kmbl. 2363; An. 1183. [Icel. járn : Dan. jern : Swed. järn.]