Myrre

According to the Old English Dictionary:

myrra, an;

myrre

f. Myrrh :-- Hí him lác brohton; ðæt wæs gold and récels and myrre, Mt. Kmbl. 2, 11. Seó myrre getácnode ðæt hé wæs deádlíc, Homl. Th. i. 116, 10. Myrra déþ ðæt ðæt deáde flǽsc ne rotaþ, 118, 11. Murre myrra, Ps. Spl. 44, 10. Wín gemenged mid myrran myrratum vinum, Wrt. Voc. i. 27, 59. Uton him bringan myrran, Homl. Th. i. 116, 25 : 118, 17. [O. Sax. O. H. Ger. myrra.] myrre