Tól
Bosworth & Toller Anglo-Saxon Old English Dictionary - tól
According to the Old English Dictionary:
es ;
- tól
- n. I. that by which one makes things (cf. Goth. taujan to make, do), a tool, implement, instrument, (a) literal :--Tól ferramentum, Wrt. Voc. i. 84, 60. Tool instrumentum, 21, 37. Tohl. ii. 49, 23. Mid. tóle instrumento, materia, Hpt. Gl. 443, 47. Ðý læs hié mid ðý tóle (a surgeon's knife) dæt hále líc gewierden, ðe hié sceoldon mid ðæt unhále áweg áceorfan, Past. 48 ; Swt. 365, 11. Gif ðú ðin tól (cultrum) áhefst ofer hyt if thou lift up thy tool upon it (A. V.), Ex. 20, 25. Hwílon befeóll án síðe of ðam snǽde into ánum deópan seáðe. Benedictus wolde gefréfrian ðone wyrhtan ðe ðæt tól ámyrde, Homl. Th. ii. 162, 12. Wíglíce tól inslnimenta bellica. Hpt. Gl. 424, 28. Eówer súteres tól uestri sutoris instrumenta, Ælfc. Gr. 15; Zup. 105, 15. Mid lácniendlīcum tólum inslrumentis medicinalibus. Hpt. Gl. 478, 2. Ðá cómon ða cempan (the soldiers at the crucifixion) mid cwylmbǽrum tólum, and ðæra sceaðena sceancan tóbrǽcon, Homl. Th. ii. 260, 7- Be mynstres tólum de ferramentis monasterii, R. Ben. 56, 2, 3. Sylle man ðam gebúre tól tó his weorce and andláman tó his húse, L. R. S. 4 ; Th. i. 434, 26. Ða nýdþearfe ... ðæt is mete and drync and cláþas and tól tó swelcum cræfte swelce ðú cunne ðæt ðé is gecynde, Bt. 14, l ; Fox 42, 6. Gif ðú nelle ánum ólæcan, forlǽt eal ðæt ðú áge búton wiste and wǽda and to swylcum weorcum tól swylce ðú cunne, Pro(instrumenta virtutum), R. Ben. 133, 9. Ðis synt ða lára and ða tól gástlíces cræftes, L. E. 21; Th. ii. 418, 17. Ðú wást ðæt nán mon ne mæg nǽnne cræft cýðan ne nǽnne anweald reccan bútan tólum and andweorce ... Ðæt biþ cyninges andweorc and his tól mid tó rícsianne, ðæt hé hæbbe his laud fullmannod ; hé sceal hæbban gebedmenn and fyrdmen and weorcmen. Hwæt ðú wást ðætte bútan ðisum tólum nán cyning his cræft ne mæg cýðan ... Ne mæg hé bútan ðisum (provisions of various kinds) ðás tól gehealdan, ne bútan ðisum tólum nán ðara þinga wyrcan ðe him beboden is tó wyrcenne. Bt. 17; Fox 58, 28-60, 7. II. in a collective sense, tools, machinery, apparatus :--Decius cwæd : 'Æteówiaþ his gesihðum eal ðæt wíta tól' (cf. eal ðæt pínungtól, 428, 18). Ðá wurdon hrædlíce ford áborene ísene clútas, and ísene cláwa, and ísen bedd, and leádene swipa. Homl. Th. i. 424, 18. [Icel. tól; n. pl. tools, cf. Goth. taujan to do.] v. pínung-, tow-, wíte-tól. tol