定义
定义
1 ÆELF
m. An ELF ; genius, incubus :-- Wið ælfe gníd myrran on win against an elf rub myrrh in wine, L. M. 2, 65; Lchdm, ii. 296, 9. Ylfe, pl. nom. m. Beo. Th. 224; B.I 12. Plat. elf: O. Dut. alf: Ger. elf, m; elbe, f; alp, m. nightmare, Grm. Wörterbch. iii. 400; i. 200, 245; Grm. Mythol. 249: M. H. Ger. alp, alf, m. pl; elbe, f: O. H. Ger. alp, m: Dan. elv: Swed, elf: O. Nrs. álfr, m.] DER. ælf-ádl, -cyn, -nóþ, -réd=-rǽd, -sciéne, -scínu, -scýne, -siden, -sogoða, -þone: ylfe: ælfen, elfen, dún-, feld-, múnt-, sǽ-, wudu-, wylde-. æelf
符文铭文
符文铭文
ᚫᛖᛚᚠ