Fela

Diccionario Anglo-Sajón de Inglés Antiguo de Bosworth & Toller - fela

Según el Diccionario de Inglés Antiguo:

fela
Add: I. as substantive (III). (1) alone. (a) singular :-- Fela ofslagen wearð on ǽgðere healfe multis populis deletis, Ors. 4, 7 ; S. 182, 34. Ðǽm fealo (feolo, R.) gesald wæs cui multum datum est, Lk. L. 12, 48. Feolo (feola, R.) gespreca multum loqui, Mt. L. 6, 7. (b) plural :-- Se godspellere áwrát þæt fela árison mid Críste (multa corpora sanctorum surrexerunt, Mt. 27, 52), Hml. Th. i. 226, 4. Dryhten sceáwað . . . hé fela findeð, feá béoð gecorene, Gú. 30. Spreccende wæs him feolo (feola, R.) l monigo (multa), Mt. L. 13, 3. Fala, Wülck. Gl. 250, 10. (c) uncertain :-- Hé cýdde fela be Crístes godcundnysse . . . feáwa hé áwrát be his menniscnysse, Hml. Th. i. 70, 18. (2) with gen. (a) gen. sing. :-- Hrippes sóðlíce feolo (feolu, R.) messis quidem multa, Lk. L. 10, 2. Mé onsáh unrihtes feala declinaverunt in me iniquitates, Ps. Th. 54, 3. Is þæs fela tó secgenne, þæs þe hé ádreág, Gú. 509. Ne wundriaþ hí nó fela þæs þe hí nú wundriaþ, Bt. 39, 3 ; F. 216, 6. Þeáh hé áge feala fægeres, Bl. H. 21, 7. Bitres fela, Gen. 479. Fela gelíces, Th. 387. Hí gesáwon wyrmcynnes feala, B. 1425. ¶ where the noun in genitive is a noun of multitude the verb may be plural :-- Fleóhcynnes feala flugan on gemǽru, Ps. Th. 104, 27. (b) gen. pl. (α) where fela is nom. to a verb in sing. :-- Heora fela ðúsenda gefongen wæs octo millia sunt capta Tuscorum, Ors. 3, 4; S. 104, 11. Fela monna wát þætte . . . , Met. 20, 83. Má þonne fela manna gelýfan mæge majora quam credi potest, Bd. 3, 24 ; Sch. 306, 23. Feala, Bl. H. 41, 14. Fela wearð tódræ-acute;fed Godes ðeówa, Chr. 975 ; P. 120, 14 : Gen. 1638. Þæ t eówer fela geseah, Dan. 412. Wæs máðma fela gelǽded, B. 36 : Cri. 43 : Crä. 1. (β) where fela is nom. to a verb in pl. :-- For þon gebode gewurdon fela martyra, Ors. 6, 30; S. 280, 19. Mé fela þínra edwíta on gefeóllon opprobria exprobantium tibi ceciderunt super me, Ps. Th. 60, 9. Þé þanciað þúsenda fela, Hy. 7, 49. Bregowearda fela rófe árísaþ, Gen. 2333. (γ) other cases than nom. :-- Mid wíta fela, Cri. 1548. Feala, Ps. Th. 77, 43. Hié fela wucena sǽton, Chr. 894; P. 87, 22. Fela geára, Bd. 5, 15; Sch. 652, 15. Hé bræ-acute;d hine on feala bleóna, Bl. H. 175, 5. Þá sǽde ic ꝥ ic his þinga feola ne cúþe respondi me ignorare quid faceret Alexander, Nar. 18, 24. II. adjective (v. also III). [a dat. pl. in -um occurs. v. efen-fela.] (1) singular or uncertain. Cf. monig :-- Unc sceal worn fela máðma gemǽnra, B. 1783. Gelýfdon fela ðúsend manna, Hml. Th. ii. 296, 22. Feala híwes hrægel polymita, Wrt. Voc. i. 40, 14. Hé fela þing wiste ǽr þan þe hit gewurde, Hml, S. 31, 1009. Þú worn fela sprǽce, B. 530. Hé ofslóg fela þúsend monna, Ors. 6, 13; S. 268, 17. Hié innwit feala ýwdan, Ps. Th. 108, 2. Þú scealt fela gewinn habban, Hml. Th. i. 426, 18. (2) plural :-- Fela wítegan bodedon, Hml. Th. i. 358, 6. Wurdon fela cyrcan árǽrede, 562, 24. Fela hundas, ii. 114, 17. Se Hǽlend . . . beheóld hú þæt folc heora ælmyssan wurpon intó ðám máðmhúse, and ðá fela rícan bróhton miccle ðing (multi divites jactabant multa, Mk. 12, 41), Hml. Th. i. 582, 14. Óðre fela bisceopas, Hml. S. 3, 631. Fela óþre, 28, 19. Hí águtan blód bearna feala (or I. 2 b. γ), Ps. Th. 105, 27. In feolo wiðirweardnisum in tot adversis, Rtl. 23, 1. Fela (feola, v.l.) geár, Bd. 5, 15 ; Sch. 652, 15. Feta óðre gecorene hálgan, Hml. Th. ii. 112, 31 : Hml. S. 6, 304. Feala, Hex. 16, 1. III. with qualifying adverbs. (1) v. I. 1 a :-- Drincan ðreó swá feala ge feówer swá feala swá his neád wǽre, Hml. A. 145, 29. Swá feolu (quotquot) hæfde aiðulo, Mk. R. 3, 10. Hé salde swá feolo swá (quantum) hiǽ waldun, Jn. R. 6, 11. Huu feolo áht ðú tó geldanne quantum debes?, Lk. L. 16, 7. Huu feolo (feolu. R.) éghuelc geceópad wére, 19, 15. (2) v. I. 1b :-- Suá feolo (quotquot) hiá hæfdon uncúð áðlo, Mk. L. 3, 10. (3) v. I. 2 a :-- Næs ná for ðám þe þæs landes swá fela wǽre, Ors. 1, 1 ; S. 24, 25. Mé hearmes swá fela Adam gespræc, Gen. 579. Feala, 322. Nǽfre man þǽre moldan tó þæs feale nimeþ, ꝥ . . . , Bl. H. 127, 17. Álýfan landes tó fela, By. 90. Tó fela micles Deniga leóde, B. 694. (4) v. I. 2 b α: -- Ðeáh ðǽm feohgítsere cume swá fela welena swá þára sondcorna beóþ, Bt. 7, 4 ; F. 22, 26. Heó nyste þæt hearma swá fela fylgean sceolde, Gen. 708. Þára micles tó feala winð wið gecynde, Met. 13, 16 : Hy. 4, 45. (5) v. I. 2 b β :-- Swá fela manna wǽron on þám eórode, Hml. S. 28, 14. Swíðe fela geára synd nú ágáne, 23, 727. (6) v. I. 2 b γ :-- Swá feala (gen. or nom.?) earmra manna swá on þæs rícan neáweste sweltaþ . . . , biþ hé ealra þára manna deáþes sceldig, Bl. H. 53, 5. Ic mæg swá fela wundra gewyrcean, Gen. 279 : An. 710. Hú fela hláfa hæbbe gé?, Mk. 8, 5. Swíðe feala cynna, Hy. 9, 20. (7) v. II. 2 :-- Wytað hú fela epactas beón, Angl. viii. 339, 35. Em swáfeala facum totidem spatiis, An. Ox. 3722. Ealswá feala mǽrþa ic geríme tot ego glorias numerabo, 4762. Hú fela dagas and hú fela tída seó sunne wunað on ǽlcum tácne, Angl. viii. 318, 1. Foregíslas swá fela swá hé habban wolde, Chr. 877 ; P. 74, 20. (8) v. II. 2 and I. 2 b α :-- Wǽron swá fela gereord swá ðǽra wyrhtena wæs, Hml. Th. i. 318, 22, (9) v. II. 2 and I. 2 b β :-- Þá wǽron swá fela gereord swá ðǽr manna wǽron, Hml. Th. i. 22, 23. IV. adverb :-- Sélre bið ǽghwǽm þæt hé his freónd wrece, þonne hé fela murne, B. 1385. Gif hí fulle ne beóð, fela gnorniað (murmurabunt), Ps. Th. 58, 15. Hí fét habbað, ne magon feala gangan they cannot walk much; non ambulabunt, 113, 15. Fela, Rä. 32, 8. Heó wíde ne féreð ILLEGIBLE, ne fela rídeð, 59, 3. See the compounds. fela

Palabras relacionadas: also

Back