Fere

Según el Diccionario de Inglés Antiguo:

fere

l. fére, and add: (1) of persons, able, fit for service:--Þá beád man fyrde be fullum wíte, þæt ǽlc man þe fére wǽre forð wende, Chr. 1016; P. 147, 26. Sóna þæs hí fére wǽron, hí worhton castel æt Hæstinga port, 1066; P. 199, 25. Hé sylf and his férestan menn férdon ongeán tó Scotlande, 1075; P. 210, 16. (2) of ships, seaworthy:--Swá fela scipu swá þǽr féra wǽron, Chr. 1052; P. 178, 14. ¶ of a ship which is the subject of a riddle:--Wiht . . . moncynne nyt, fére fóddorwelan folcscipe dreógeð, Rä. 33, 10. [N. E. D. fere. O. Frs. fére: Icel. fœrr able; seaworthy. Cf. O. H. Ger. gi-fuori aptus.] v. lang-, twi-, þurh-, unofer-fére. fere,-fere