Tír-eádíg

adj. Glorious :-- Tíreádig cyning (the Deity), Hy. 3, 2, 55: (Constantine), Elen. Kmbl. 207; El. 104. Elene, tíreádig cwén, 1206; El. 605. Tíreádig and trág (Judas and the devil), 1906; El. 955. Týreádig cyning (the Deity), Hy. 7, 56, 82. Se tíreádga (the Phenix), Exon. Th. 205, 1; Ph. 106. Tíreádigum men (Hygelac), Beo. Th. 4384; B. 2189. Torhte and tíreádige (the twelve apostles), Apstls. Kmbl. 7; Ap. 4: Andr. Kmbl. 4; An. 2; 1329; An. 665. Tíreádige, hæleþ heaðurófe on Brytene, Menol. Fox 26; Men. 13. Tíreádge, Exon. Th. 366, 10; Reb. 10. Þeóden hæfde him álesen leóda dugeðe, tíreádigra twá þúsendo; ðæt wǽron cyningas, Cd. Th. 189, 13; Exod. 184. Gárberendra, gúðfremmendra, tíreádigra, 192, 16; Exod. 232, [Cf. Icel. tír-göfugr-, -sæll (poetical epithets of a hero)] tir-eadig