Bítan

Selon le Dictionnaire Anglo-Saxon :

bítan

Add: I. to bite with the teeth :-- Ic bíte mandeo, bítende and slítende mordax, Wrt. Voc. ii. 57, 47, 56. Hé bítes and slítes hine adlidit eum, Mk. R. 9, 18. Bítende (bídtende, L.) l bát hine discerpens eum, 1, 26. I a. to bite, gnash the eccen :-- Hí bíton heora téð him tógeánes, Hml. Th. i. 46, 27. II. of a pungent substance :-- Þone yfelan, bítendan wǽtan, Lch, ii. 60, 23.

Mots connexes: be-, for-bítan. bitan