Seóc

Dictionnaire Anglo-Saxon de Bosworth & Toller - seóc

Selon le Dictionnaire Anglo-Saxon :

seóc
; adj. Sick, ill. I. of bodily infirmity or disease :-- Sum seóc man quidam languens. Jn. Skt. II, I. Se is seóc infirmatur, 3. Hé seóc wæs infirmabatur, 6. Seóc hé biþ ðe tó seldan ieteþ. Exon. Th. 340, 16 ; Gn. Ex. III. Seonobennum seóc, 328, 17; Vy. 19: Beo. Th. 5473; B. 2740 : 5800; B. 2904. Gif mon sý ðære healfdǽdan ádle seóc, Lchdm. ii. 284, 31. Seó lange mettrumnes ðæs seócan mannes, Blickl. Homl. 59, 28. Swá swá lǽca gewuna is ðonne hió seócne (siócne, Cott. MS.) mon gesióþ, Bt. 36, 4; Fox 178, 26. Ða ðe on sáre seóce lágun, Exon. Th. 83, 15 ; Cri. 1356. Feóllon wergend bennum seóce, Cd. Th. 118, 29 ; Gen. 1972. Seócra. manna hús nosocomium, Wrt. Voc. i. 58, 52. Ofer seóce (aegrotos) hí hyra handa settaþ and hí beóþ hále, Mk. Skt. 16, 18. ¶ used as a noun :-- þurh his hrepunge beóþ gestrangode ða unstrangan seócan, Homl. Skt. i. 7, 54. II. of moral disease :-- Hǽðne wǽron begen, synnum seóce, Exon. Th. 246, 21; Jul. 65. Gif hé his seócum ðæt is synfullum dǽdum ealle lácnunge gegearwade si morbidis eorum actionibus universa fuerit cura exibita, R. Ben. 11, 5. III. of mental disquiet, sick at heart, ill at ease, sad:-- Ne beó ðú on sefan tó seóc, Exon. Th. 166, 29; Gú. 1050. Seóc and sorhful, Cd. Th. 281, 20; Sat. 275. Ic ðysne sang síðgeómor fand on seócum sefan, Apstls. Kmbl. 3 ; Ap. 2. Wéna mé ðíne seóce gedydon, Exon. Th. 380, 26 ; Rä. I. 14. [Laym, seoc, seac, sec, sæc: Orm. seoc, sec: A. R. sec, sic: Chauc. sek, sik: Wick. seek, siik: Ayenb. zik: Prompt. Parv. seek: Goth. siuks: O. Sax. seok, siok, siak : O. Frs. siak, siek : O. H. Ger. sioh, siuh, sieh: Ger. siech : Icel. sjúkr.]

Mots connexes: bræc-, brægen-, deófol-, ellen-, fefer-, feónd-, feorh-, fylle-, gebræc-, gewit-, heaðu-, lifer-, lim-, milte-, mód-, món-, mónaþ-, morgen-, scín-, wæter-, wamb-, wan-, wit-seóc. seoc

Back