Seolfor

Selon le Dictionnaire Anglo-Saxon :

siolufr, silofr, sylfor (-er, -ut), es;

seolfor

n. Silver:-- Seolfor argentum, Wrt. Voc. ii. 8, 52. Seolfer, i. 85, 7. Seolfur, Ps. Th. 134, 15. Feówer hund scillinga seolfres. Gen. 23, 16. Fiftig yntsena seolfres, Deut. 22, 29. Hwítes seolfres. Jos. 7, 21. Silofres, Salm. Kmbl. 62, MS. B. ; Sal. 31. Siolufres (siolofres, Cott. MSS.), Past. 37; Swt. 269, 4. Tó siolofre, Swt. 266. 10. Ic sealde siolfor (sylofr, Cott. MSS.), 48; Swt. 369, 6. Silofr, Swt. 368, 20. Hwítan seolfre bétan, Cd. Th. 165, 14; Gen. 2731. Sylfore, Exon. Th. 395, 4; Rä. 15, 2. Næbbe gé seolfer (sulfer, Lind.: sylfur, Rush.), Mt. Kmbl. 10, 9. Wénst dú ðæt wé ðínes hláfordes seolfor stǽlon, Gen. 44, 8. Sealde him tó bóte gangende feoh and glæd seolfor, Cd. Th. 164, 24; Gen. 2719. [Goth. silubr : O. Frs. selover, selver, silver: O. Sax. silubar, silobar: O. H. Ger. silabar, silbar: Icel. silfr.]

Mots connexes: cwic-seolfor. seolfor