Træf

Selon le Dictionnaire Anglo-Saxon :

es;

træf

n. I. a tent, pavilion :-- Lǽdan ita torhtan mægð tó træfe ðam heán (cf. wæs seó hálige meówle on his búrgetelde, 22, 10; Jud. 57), Judth. Thw. 22, 2; Jud. 43: 25, 12; Jud. 255. Beornas stódon ymbe hyra þeódnes træf, 25, 19; Jud. 268. II. a building :-- Tigelfágan trafu, torras, windige weallas, Andr. Kmbl. 1683; An. 844. [Cf. (?) Icel. traf a fringe, hem: in mod. usage, a kerchief]

Mots connexes: hearg-, hell-, wearg-træf. træf