Wan-hál

Selon le Dictionnaire Anglo-Saxon :

wan-hál

adj. Imperfect as regards health or soundness of body, weak, sick, maimed, infirm, unsound :-- Wanhál inbecillis, Wrt. Voc. i. 51, 23. Betere ðé ys ðæt ðú gá wanhál (debilis) oððe healt tó lífe, Mt. Kmbl. 18, 8: Mk. Skt. 9, 43. Hú God mærsodon swá oft swá ǽnig wanhál mann wurde gehǽled, Homl. Skt. i. 21, 229. Ðæt wanhál wæs and áléwed, ðæt gé áwurpan quod debile erat proicebatis, R. Ben. 51, 15. Ðýæs ðe án wannhál scép ealle ða eówde besmíte, Homl. Th. i. 124, 32. Swá hwylc man swá on gecynde óðerne wanhálne (debilem) dó, L. Ecg. C. 22 ; Th. ii. 148, 17. Ða ðe limseóce wǽron, wérige, wanhále, Andr. Kmbl. 1159 ; An. 580. Wonhále, Exon. Th. 92, 13; Cri. 1508. Næs ðǽr wínes drenc búton wanhálum mannum, Homl. Th. ii. 506, 22: Homl. Skt. ii. 26, 202. Hé wolde gehelpan þearfum and wanuhálum, 26, 276: Elen. Kmbl. 2057 ; El. 1030. Clypa þearfan and wanhále and healte and blinde uoca pauperes, debiles, clodos, caecos, Lk. Skt. 14, 13, 21. [Icel. wan-heill unsound, disabled, ill.]

Mots connexes: wan-hǽle. wan-hal