Synnig

古英語辞典によると:

synnig

adj. I. in a religious sense, sinful, wicked:--Ánra gehwylc, sóðfæst ge synnig, Exon. Th. 233, 11; Ph. 523. Se feónd and se freónd . . . synnig and gesǽlig, Elen. Kmbl. 1908; El. 956. Synnig wið sáwla nergend, Andr. Kmbl. 1841; An. 923. Hwí swigast ðú, synnigu tunge, Dóm. L. 67. Ðæs synnigan mód peccantis mentem, Past. 46; Swt. 357, 10. Sleáþ synnigne ofer seolfes múð, Andr. Kmbl. 2601; An. 1302. Synnig cynn (the people of Sodom), Cd. Th. 152, 35; Gen. 2531. Háliges láre synnige ne swulgon, Andr. Kmbl. 1419; An. 710. Beóþ ða syngan flǽsc scandum þurhwaden, Exon. Th. 78, 31; Cri. 1282. Fyrenfulra ðreát, heáp synnigra peccatores, Ps. Th. 91, 6: Cd. Th. 145, 17; Gen. 2407. Hé biþ ðám yflum egeslíc tó geseónne, synnegum monnum, Exon. Th. 57, 18; Cri. 920. Syngum hondum, 70, 3; Cri. 1133: 84, 21; Cri. 1377. Ðú ðe ús synnige ádrife fram dóme, Ps. Th. 107, 10. Hí hyra synnigan breóst beátaþ, Wulfst. 138, 12. Monige æfter ðæs líchoman scylde hí swá micle fæsðlícor gestaðoliaþ on gódum weorcum swá hí hí selfe synnigran ongietaþ, Past. 52; Swt. 411, 3. II. in a legal sense, guilty, culpable. reus, Mk. Skt. Lind. 14, 64. Synnig culpabilis, Rtl. 102, 7. Gif ceorl ceáp forstelþ . . . biþ se his dǽél synnig (scyldig, MS. H.) bútan ðam wífe ánum, L. In. 57; Th. i. 138, 17. Se ðe þeóf ofslihþ, se mót gecýðan mid áðe ðæt hé hinesynnigne (scyldigne, MS. B.) ofslóge, 16; Th. i. 112, 8. Mon synnigne gefón æt openre scylde, 37; Th. i. 124, 22. [O. Sax. sundig: O. H. Ger. suntig peccator, damnosus, noxius: Icel. syndigr.] v. bær-, fela-, firen-, lyge-, un-synnig. synnig

関連語: scyldig:--Scyldig l synnig