Talian
ボズワースとトラーラーのアングロ・サクソン古英語辞典 - talian
古英語辞典によると:
- talian
- p. ode. I. to suppose a thing (to be) such and such, consider, reckon, account, (a) where the object is a noun or pronoun :-- Nó ic mé hnágran talige, ðonne Grendel hine, Beo. Th. 1359; B. 677. Ðæs ðe ic sóð talige, Andr. Kmbl. 3125; An. 1565. Talge, Exon. Th. 50, 3; Cri. 794. Hé hit swíðe unáberendlíc talaþ, Past. 33; Swt. 226, 18. Hé mé ofslægenne talaþ, Bd. 4, 22; S. 591, 29. Hé talaþ hine sylfne wísne, Wulfst. 52, 29. Ða ðe hí sylfe wáce taliaþ, Homl. Th. ii. 374, 29. Ðæt hié taliaþ hálig, R. Ben. 9, 19. Talige hé hine sylfne wið God forworhtne, Wulfst. 155, 11. Hwæðer ðæt sié tó talianne wáclíc, Bt. 24, 4; Fox 86, 16. Gé beóþ mé talade and rímde on bearna stæl, Exon. Th. 366, 11; Reb. 10. (b) where the object is expressed by a clause :-- Sóð ic talige, ðæt ic merestrengo máran áhte, Beo. Th. 1069; B. 532. Wén ic talige ... ðæt ða Sǽ-Geátas sélran næbben tó geceósenne cyning ǽnigne, 3695; B. 1845. Wé fremful taliaþ, ðæt eal mynstres fadung on ðæs abbodes dóme stande, R. Ben. 125, 5. (c) where the supposition is expressed by a clause :-- Ðú talas (putas), ðæt ic ne mǽge gebidda fader mín, Mt. Kmbl. Lind. 26, 53. Se man talaþ, ðæt hé ðonne hál sié, Lchdm. ii. 208, 6. Hwylc talge wé, ðæt se ende ðæs heora lífes wǽre, Blickl. Homl. 163, 5. (d) where the supposition is not expressed :-- Nis ðis seó hell swá ðú talost and wénest, Bd. 5, 12; S. 628, 7. Gif ðín hige wǽre swá searogrim swá ðú talast, Beo. Th. 1193; B. 594. ¶ with swylce, tó, to consider as :-- Ða áteorigendlícan ðing ðe heó nú tó sibbe and blisse talaþ, Homl. Th. i. 408, 26. Wá eów ðe taliaþ eów sylfe tó ðeódwitan ve, qui sapientes estis coram oculis vestris, Wulfst. 46, 26. Ne talode se ofermóda Phariseus tó suá micle mægene ða forhæfdnesse suá hé dyde, Past. 43; Swt. 313, 4. Heora líf is rihtor tó talianne tó écan deáðe, Wulfst. 25, 6. Tala ðé ðínne bróðor, swylce hé beó ðín lim, Basil admn. 5; Norm. 46, 11. Tó for náht taliende parvi pendenda, neglegenda, ad nihilum judicanda, Hpt. Gl. 418, 36. II. to impute, ascribe, lay to the account of :-- Gif ðú talast tó ðínum geswince ðæt, ðæt ðú hæfst, Homl. Th. ii. 102, 29. Ne talige ic ðé ðæt tó nánre scylde I do not impute it to you as any fault, Shrn. 184, 21. Eádig se wer ðam ðe ne talode (imputavit) Drihten synne, Ps. Lamb. 31, 2. Ne tala ðú mé, ðæt ic ne cunne ðone intingan ðínre unrótnesse, Bd. 2, 12; S. 513, 40. Ne talige nán man his yfelan dǽda tó Gode, ac talige ǽrest tó ðam deófle, Homl. Th. i. 114, 18. III. to reckon, enumerate :-- Tó talanna longsum is enumerare longissimum est, Mt. Kmbl. p. 7, 7. [O. Sax. talón: O. Frs. talia: O. H. Ger. zalón considerare, reputare: Icel. tala to talk.]