Á-teón

Zgodnie ze Słownikiem Staroangielskim:

á-teón

Add: I. to draw (out), (l) with direction undetermined,(a) of movement :--Hé his sword áteáh, Hml. S. 27, 75. (b) fig. to protract :--Hú lange wylt þú áteón þás ýdelnysse, Hml. S. 8, 105. (2) with direction determined by an adprolata (suspiria), An. Ox. 988. (b) fig. of withdrawal, derivation, production, &c. :--Fæla þe ic hæfde tó mé gewyld and tó átogen, ... ealle hé from ðé átýhð. Nic. 13, 40. Forþ áteáh edidit (opera), An. Ox. 2316. Þæt hé ðá deádan fram mé ne áteó. Nic. 14, 23. Sió scyld hine suíðe feorr of ealra háligra ríme átuge. Past. 37, 9. Ic wille áteón fram ðám þone intingan ǽlcre tweónge, Gr. D. 9, 5. Ealle þás gód beóð átogen of þǽm mægene þǽre Hálgan Þtynesse, Bl. H. 29, 12. II. to deal with, (l) to treat a person :--ÞÞ men hé áteáh swá swá hé wolde (dyde of heom ꝥ hé wolde, v. L.), Chr. 1071 ; P. 208, 9. Gé hiene átugon swá swá ge woldon, Ors. 6, 37; S. 296, 24. Lícaþ þé ꝥ wé synt þus átogene, Or. D. 43, 3. (2) to employ property, time, talents :--Heó áteáh ealle þá niht in wópum in fletibus noctetn ducens, Gr. D. 215, 21. Eal hé on onlíc weorc áteáh, Bl. H. 215, 5. Þá ǽhta Steóh hú þé lícige. Hml. S. 9, 44. Hiá hit átuge yfter hira dege swé hit him rehtlicast wére ... sué huelc swé lífes sié ágefe ðet feoh and áteé sue hit soelest sié. Cht. Th. 465, 22, 33. Áteón, 466, 6. Drihten wile witan hú gehwilc manna þá gife átuge þe hé him forgeaf. Hml. Th. ii. 552, 17. Se cynincg hine forgeaf Eádgife tó áteónne swá swá heó wolde rex dedit eundem micht (Eadgifu) ut de eo facerem secundum quod promeruit, Cht. Th. 202, 19. For ðǽm giefum ðe him ðynceð ðæt hé suíðe wel átogen hæbbe in bene oblato munere, Past. 321, 24. [Goth. us-tiuhan: O. Sax. á-tiohan; O. H. Ger. arziohan.] a-teon

Powiązane słowa: or prep. (a) of movement :--Seó orþung þe wé in áteóð, Hml. S. I. 215. Þæt ic áteó þás hringan up of ðysum hlyde, 21, 66. Forþ átogene