定义
定义
1 strangung
f. I. strengthening, invigorating :-- He (Christ) ne behófode nánes wæstmes ne nánre strangunge on ðære godcundnysse, Homl. Th. i. 150, 5. Mettas ðe célunge and strangunge mægen haebben, Lchdm. ii. 176, 16. Ðæt lyft hé gesceóp tó úres lífes strangunge, Hexam. 4; Norm. 8, 17. II. vigor :-- Helias lyfaþ git on líchaman mid langsumre strangunge. Homl. Skt. i. 18, 275.
符文铭文
符文铭文
ᛋᛏᚱᚪᛝᚢᛝ