Hálgung

Selon le Dictionnaire Anglo-Saxon :

hálegung, e;

hálgung

f. Hallowing, consecration, sanctification :-- Getimbra hálgung scenophegia, Ælfc. Gl. 3; Som. 55, 78; Wrt. Voc. 16, 50. Niuæs húses hálgung l cirica hálgung encenia, Jn, Skt. Lind. 10, 22. Geworden is Iudéa hálgung facta est Iudæa sanctificatio, Ps. Spl. 113, 2 : 77. 59. Biscopes hálgung episcopi ordinatio, Bd. 1, 27; S. 492, 5. Ðeáh ealle circan habban hálgunge gelíce though all churches have like consecration, L. Eth. 9, 5; Th. i. 340. 27. Seðe ða hálgunge oððe ða lectionem ne mæg æfter þeáwe gefyllan qui consecrationem vel lectionem non potest rite implere, L. Ecg Q. 35; Th. ii. 160, 16. Hé ne háding ne háleging ne dó let him not ordain nor consecrate, Cod. Dipl. Kmbl. Prompt. Parv. halwynge of holy placys consecracio, dedicacio : O. H. Ger. heilagunga sanctificatio : Ger. heiligung.] halgung

Mots connexes: 28, 34. [