Minte

Selon le Dictionnaire Anglo-Saxon :

an;

minte

f. Mint :-- Minte menta, Wrt. Voc. i. 31, 11: ii. 98, 18: mentha, i. 67, 65. Eal mintan cyn mentastrum, ii. 56, 34. Gé ðe teóðiaþ mintan, Lk. Skt. 11, 42: Mt. Kmbl. 23, 23.

Mots connexes: bróc-, feld-, fen-, hors-, sǽ-, tún-minte. minte