Slítan

Selon le Dictionnaire Anglo-Saxon :

slítan

p. slát, pl. sliton; pp. sliten. To slit, tear, rend. I. in the following glosses :-- Sclát carpebat, Wrt. Voc. ii. 103, 51. Bítende and slítende mordax, 57, 52. Slítende mordens, Kent. Gl. 580: corrumpens, Hpt. Gl. 454, 68. Ic beó sliten carpor, Wrt. Voc. ii. 21, 40. Wǽran slitene carpebantur, 22, 22. II. to tear a garment, rend :-- Ðæra sacerda ealdor slát (scidit) hys ágyn reáf, Mt. Kmbl. 26, 65. Ne slíte wé hý non scindamus eam, Jn. Skt. 19, 24. Se heáhsacerd his reáf slítende. Mk. Skt. 14, 63. III. to tear, split, rend, cleave, divide :-- Hé slát sǽinterrupit mare, Ps. Spl. 77, 16. Hé slát stán interrupit petram, 77, 18. IV. to tear, rend, as an animal does with the teeth or feet, a bird with its beak, etc. II. slítung :-- Fótum ic fére, foldan slíte, Exon. Th. 393, 17 ; Rü 13, 1. Hrefn hine slíteþ, 329, 20; Vy. 37. Hine se wulf slíteþ, 342, 27; Gn. Ex. 148. Hé (the evil spirit) bítes and slítes hine, Mk. Skt. Rush. 9, 18. Heora heortan wyrmas ceorf-aþ and slítaþ, Dóm. L. 12, 168: 14, 210: Exon. 497, 5; Ra. 85, 24. Hé (Grendel) slǽpendne rinc slát. Beo. Th. 1487; B. 741. Ða wyrmas mid ðæm scillum gelíce mid ðé múþe eorþan sliton and tǽron oribus scamisque humum atterentes, Nar. 14, 12. Gif hund slíte, Lchdm. ii. 92, 10. Hié (lions and bears) noldon slítan hý (St. Tecla), Shrn. 133, 10. Gesáwon fuglas slítan, Cd. Th. 126, 1; Gen. 2088, Ðé sculon moldwyrmas slítan, Soul Kmbl. 145 ; Seel. 73. Hió (the lioness) onginþ racentan slítan (cf. brecan, Bt. 25 ; Fox 88, 13), Met. 13, 29. Se unclǽna gást hine slitende (discerpens). Mk. Skt. 1. 26. Slítende wulfas ravening wolves. Blickl. Homl. 63, 10. Slítendum l terendum tóþreómum rabidis (voracious) gingivis. Hpt. Gl. 423, 42. IV a. fig. applied to inanimate subjects :-- Nú slít mé hunger and þurst, Cd. Th. 50, 2; Gen. 302. Hungor innan slát merewérges mód, Exon. Th. 306, 22; Seef. , 11. Hí beóþ mec slítende (of the waves tearing at an anchor), 398, 11; Ra. 17, 6, V. to tear, bite (of pungent things, cf. slitol), irritate (of physical or mental irritation) :-- Slíto (suto, Wrt. , cf. slítung) lacesso, Wrt. Voc. ii. 112, 29. Slíteþ lacessat, 95, 32. Ðæt wín slít ða wunda per vinum mordentur vulnera, Past. 17, 10; Swt. 125, 9. Sliten oððe gremeden lacessant. Wrt. Voc. ii. 52, 54. Of yfelre wǽtan slítendre, Lchdm. ii. 4, 30. Of yfelumwǽtan slítendum and sceorfendum, 60, 21. VI. to tear (fig. ), to destroy, waste, consume, v. slítendlíc, slítere, slítness II :-- Nán cræft nis Gode deórwyrðra ðonne sió lufu ne eft ðæm deófle nan cræft leóítǽlra ðonne hié mon slíte nihil pretiosius est Deo virtute dilectionis, nil est desiderabilius diabolo extinctione caritatis, Past. 47, 2; Swt. 359, 24. Tó slítenne (breccanne, Rush.) ae solvere legem. Mt. Kmbl. Lind. 5, 17. VII. to carp at, back-bite, v. bæc-slitol :-- Æt ǽrestum lyst ðone monn nnnyt sprecan be óðrum monnum & ðonne æfter firste hine lyst tǽlan and slítan ðara líf bútan scylde ut prius loqui aliena libeat, postmodnm detractionibus eorum vitam mordeat, Past. 38, 7 j Swt. 279, 7. VIII. to tear (intrans.) :-- Godwebba cyst (the veil of the temple) eall forbærst . . . ðæs temples segl . . , sylf slát on tú, swylce hit seaxes ecg þurhwóde, Exon. Th. 70, 19; Cri. 1141. [Prompt. Paru. slytyh attero: O. Sax. slítan to tear, split: O. Frs. slíta to tear, break : O. H. Ger. slízan scin-dere, lacerare, laniare, lacessere, saevire, delere : Icel. slíta to slit, tear, break.] v. á-, be-, for-, ge-, of-, tó-slítan ; wæl-slítende, sliten, un-sliten. slitan

Mots connexes: slite