Strand

Selon le Dictionnaire Anglo-Saxon :

es ;

strand

n. A strand, shore :--Strand litus, Wrt. Voc. i. 54, 24 : sablo, Hpt. Gl. 502, 77. Se Hǽlend stód on ðam strande . . . Ðæt strand getácnode ða écan staðolfæstnysse ðæs tówerdan lífes, Homl. Th. ii. 288, 30. Wudes ne feldes, sandes ne strandes, Lchdm. iii. 288, 1. Hí sǽton be ðam strande secus littus sedentes, Mt. Kmbl. 13, 48 : Jn. Skt. 21, 4. Ða eode hé be strande, Ap. Th. 7, 19. Gáþ tó ðære sǽ strande, Homl. Th. i. 64, 3. Urk mín húskarl habbe his strand eall forne gén hys ágen land, Cod. Dip. Kmbl. ilitorum, Hpt. Gl. 449, 28. Strandum litoribus, 465, 9. [O. Du. strande ; n. : M. H. Ger. strant ; m. : Icel. strönd ; f.] v. sǽ-strand. strand

Mots connexes: 221, 6. Stranda