Mága
Dizionario Anglo-Sassone Inglese Antico di Bosworth & Toller - mága
Secondo il Dizionario dell'Inglese Antico:
an;
- mága
- m. (cf. nið for similar division of meanings) I. a relative, II. a son:--Mága Healfdenes (Hrothgar), Beo. Th. 381; B. 189: 2953; B. 1474: 4293; B. 2143. Mága Ecgþeówes (Beowulf), 5168; B. 2587. Ic (Christ) sylf gestág mága in módor, Exon. 28 b; Th. 87, 4; Cri. 1420. Fæder eft lǽrde mágan, 80 a; Th. 301, 32; Fä. 28. Ðonne módor mágan cenneþ, Salm. Kmbl. 742; Sal. 370. On mágan, ðín ágen bearn, Cd. 109; Th. 144, 26; Gen. 2395. Mágan (Isaac) gelǽdde Abraham, 162; Th. 203, 2; Exod. 397. Se eorl wolde sleán eaferan sínne, mágan, Th. 204, 2; Exod. 413. III. a man:--Se mága geonga (Wiglaf), Beo. Th. 5343; B. 2675. On ðære mǽgþe mága wæs háten Tubal Cain, Cd. 52; Th. 66, 11; Gen. 1082. Mága cystum eald a man old in virtues, Exon. 80 a; Th. 300, 7; Fä. 2. Se mága (Christ), Andr. Kmbl. 1278; An. 639: 1630; An. 816: (St. Andrew), 1967; An. 986: 1249; An. 625. Mága máne fáh (Grendel), Beo. Th. 1960; B. 978. v. gúþ-, wuldor-mága. maga