Ságol

Secondo il Dizionario dell'Inglese Antico:

(v. sowel

ságol

fustis, Wrt. Voc. i. 94, 22, soþsawel veridicus, 90, 19), es; m. A staff, cudgel, club :-- Ságol oððe stæf fustis, Ælfc. Gr. 9, 28 ; Som. 11, 44: fustis, Wrt. Voc. i. 84, 28. Ða ságlas (vectes) sticiaþ inn on ðám hringum ða earce mid tó beranne . . . Ðæt is ðonne ðæt mon ða earce bere on ðǽm ságlum, Past. 22, 1; Swt. 171, 5-12. Hié Claudium mid ságlum of beótan, Ors. 2, 6; Swt. 88, 26. Hét ða cwelleras mid stearcum ságlum hine beóton, Homl. Th. i. 424, 32. Mid stíðum ságlum beátaþ, 432, 12: 468, 33. Hét his cwelleras ðone hálgan beátan mid heardum ságlum. Ðá bærst sum ságol intó ánes beáteres eágan, Homl. Skt. i. 4, 142. Mid swurdum and sáhlum cum gladiis et fustibus, Mt. Kmbl. 26, 47, 55. Hé stafas l sáhlas ísenne tóbræc vectes ferreos confregit, Ps. Lamb. 106, 16. [Æk bær an honde ænne saȝel (staf, 2nd MS. ) stronge, Laym. 12280.] sagol,-sagol