Stól
Dizionario Anglo-Sassone Inglese Antico di Bosworth & Toller - stól
Secondo il Dizionario dell'Inglese Antico:
es ;
- stól
- m. I. a stool, seat :--Stool tripes, Wrt. Voc. ii. 122, 75. Gewyrc stól of þrím treówum . . . geót under ðone stól, Lchdm. ii. 76, 21-24. Man sceal habban . . . sceamelas, stólas, Anglia ix. 264, 21. II. the seat (lit. and fig.) of one in authority, the throne of a king, see of a bishop :--Sóna se stól (the throne) scylfþ, L. I. P. 4 ; Th. ii. 308, 1. Stóles cathedrae (pontificalis), Hpt. Gl. 454, 33. Se sit swelce hé sitte on ðæm stóle ðæs forhwierfdan gemótes . . . Se biþ beforan ðe on ðæm stóle sitt ðǽ;m óðrum ðe ðǽr ymb stondaþ, Past. 56 ; Swt. 435, 24-28. Heofnes Wealdend ðe siteþ on ðam hálgan stóle, Cd. Th. 17, 16 ; Gen. 260 : 19, 33 ; Gen. 300. Hú hé him strenglícran stól ge-worhte, 18, 15 ; Gen. 273. Geseón selfes stól herran ðínes, 36, 4 ; Gen. 566. Ofer stól super cathedram (Mosi), Mt. Kmbl. Lind. 23, 2. [Goth. stóls a seat, throne : O. Sax. O. Frs. stól : O. H. Ger. stól, stuol sedes, sella, thronus : Icel. stóll a seat, throne, see.]