Ád

According to the Old English Dictionary:

ád

Add: [m. and] n. A fire for burning the living or the dead:--Aad rogus, Wrt. Voc. i. 39, 52. Ád, 85, 29. Ðæt ád wæs forburnen, Hml. S. 4, 336. Hine (the Phenix) ád þeceð, Ph. 365. Bán, ádes láfe, 272. Ádes rogi, An. Ox. 3519. 'Eówer hrá bryttað lácende líg' . . . Þá wurdon hié deáðes on wénan, ádes, El. 585. Se líg ne móste heora fex forswǽlan on þám áde (the fiery furnace), Hml. S. 16, 76. Hí hine tó ðǽm áde beran wyllað, Ors. 1, 1; S. 20, 27. Æt áde . . . bánfatu bærnan, Beo. 1114. Ád pyram, An. Ox. 2455. Ád hladan, Gen. 2901. Ád unwáclicne, helmum behongen, hildebordum, beorhtum byrnum, Beo. 3138. Hét mycel ád ontendan on ymbhwyrfte ðæs mǽdenes, Hml. S. 9, 117. Ád incendia, An. Ox. 3951. Áda flammarum, i. rogorum, 3554. Ontendnessum, ádum incendiis, 1432. Ádum torribus, i. caminis, 4025. [O. L. Ger. éd pyra.] ad