Óra

Selon le Dictionnaire Anglo-Saxon :

an;

óra

m. Ore, metal in an unreduced state :-- Ǽlces kynnes wecg vel óra metallum, Wrt. Voc. i. 34, 67. Seolfor ðe byþ seofon síðon ámered syððan se óra ádolfen byþ, Ps. Th. 11, 7. Gedolfene óran effossa rudera, Germ. 396, 190. Hit is eác berende on wecga órum áres and ísernes leádes and seolfres quae etiam venis metallorum, aeris, ferri, et plumbi et argenti faecunda, Bd. l, l; S. 473, 23. Seó eorþe is cennende wecga óran terra parens metallorum, Nar. 2, 15. Gold-órum l-wecgum auri metallum, Hpt. Gl. 449, 14. [Cf. golt, seluer, stel, irn, copper, mestling breas : al is icleopet or, A. R. 284, note b.]

Mots connexes: óre. ora